Köztudott dolog, hogy a zene, a hangok, amióta az ember létezik hatással van a lelkiállapotára. Számtalanszor megállapított és bizonyított tény, hogy a zene hat a limbikus rendszerre (is), tehát az ember érzelmeire. Ugyanakkor az is közismert, hogy pl. a félelem, a szorongás, illetve dudorászás, éneklés, hangok kiadása nem fér meg egyszerre. Nem lehet egyszerre félni és énekelni.
A HétHang Meditáció gyakorlása intenzív éber jelenlétet teremt és igényel. Úgy is fogalmazhatunk – mai divatos szóval – hogy ez egy „hangos” mindfulness.
Lehet a módszert egyénileg, otthon, bárhol végezni, valamint csoportosan is. Csoportban a hatásai még intenzívebbek, erőteljesebbek. Olyan területeken hozhat változást, ahol már évek óta el vagyunk akadva folyamatosan, (egészség, magánélet, hivatás, anyagi terület stb.) hiszen mivel ez egy nonverbális, szelíd módszer, olyan tudatossá nem tett dolgokat is képes “kilazítani”, felszínre hozni és átalakítani, amit akár a beszéd megtanulás előtti időkben éltünk meg. A szelídsége abban áll, hogy annyit “enged” a felszínre, amennyit el bírunk viselni.
Elsősorban azért szükséges a min. 6 hét gyakorlás, – bármilyen belső fejlesztő módszer elsajátításáról legyen szó – mert a kutatások alapján legalább ennyi időre van szükség, hogy beépüljön a „szervezetbe”, a pszichébe, illetve a hosszabb távú hatásait is ki tudja fejteni. A gyakorlatnak rögtöni hatása is észlelhető – akár pár perc után is – de a gyors megtanulás nem elégséges a hosszabb távú hatások kifejtéséhez.
A leggyakoribb ok nem az intellektuális kíváncsiság, hanem a szenvedésen való felülemelkedés. Legtöbbünknek rendszeresen problémát okoz a pszichés szenvedés, azonban a meditáció segítségével bepillantást nyerhetünk a szenvedés folyamatába, így némi megkönnyebbülést remélhetünk – a szenvedés nem jelentkezik majd napi szinten, illetve sokkal kevésbé visel meg minket. Azt hiszem a legtöbb ember számára ez a legfontosabb motiváció.
H — P: 8 — 16 óra között