A helyettesítő szex – avagy mire használjuk még a szeretkezést?

Éva (a mindenkori Éva!) a húszas évei végén járó, csinos fiatal nő, akinek párkapcsolati próbálkozásai rendre kudarcba fulladnak. Többféle szexuális diszfunkció megjelenik nála: orgazmushiány, fájdalom aktus közben, valamint vágyhiány is. Egyszóval minden, ami a leggyakoribb női zavarokat illeti…Ő is, mint ahogy sokan mások, nem kapott kellő – értsd semmiféle! – szülői felvilágosítást a szexualitással kapcsolatban. Az első együttlét tizenhat évesen jött létre, szintén – mint ahogy sok más fiatalnak – „csak úgy megesett” módra. Nem sokkal később a kis barátja dobta egy másik lányért, majd rá egy évre ismét összejöttek. Majd utána többször így történt, valójában azt szerette volna, hogy lassan kialakuljon valami, de mindig gyorsan lefeküdt mindenkivel. Bosszantotta, hogy állandóan ugyanúgy végződik, már-már önutálatba fordult, hogy nem tud másképp cselekedni, vagyis nem tud egyszerűen nemet mondani. Nem volt kellő önbizalma és egészséges önképe, hogy önmagában is elég és értékes, a szexet használta arra, hogy a fiúkat maga mellett tartsa és tudja…”merthogy akkor talán nem hagynak el, ha lefekszem velük”. Később tudatosította az anyai mintát is, és rájött arra, hogy a legtöbb esetben a szexuális együttlétei arról szóltak, hogy másoknak tetszen, örömet szerezzen, anélkül, hogy a saját vágyait és szükségleteit figyelembe vette volna.

De nem ő az egyetlen, aki a szexet az érzelmi hiányosságok pótlására vagy konfliktusok elkerülésére használja. A szexuális önismerethez, valamint a szexuális intelligenciához hozzátartozik, hogy tisztában legyünk azzal, hogy miért is szexelünk…ez végtelenül egyszerű kérdésnek hangzik, de a legtöbb személy nem gyakran teszi fel magának. Mert az olyan magától értetődőnek tűnik, holott távolról sem az. Az egyik megközelítése az, hogy valami érzelmi szükséglet, hiány pótlására használjuk, de ugyanígy lehet pusztán fizikai szükséglet kielégítésére, vagy azért, hogy egyszerűen közelebb legyünk a társunkhoz/párunkhoz.