Ambivalens kapcsolatok

Ha valaki ambivalens veled, az azt jelenti, hogy vegyes érzései, megnyilvánulásai vannak veled kapcsolatban. Ez azt eredményezheti, hogy egyik nap mosolyogva üdvözöl, a másik napon pedig hidegen bánik veled.

Egy olyan személy mellett dolgozni vagy együtt élni, akivel nehéz kijönni, nem tudsz mire számítani vele kapcsolatban, eleve szorongáskeltő, de még inkább mérgező, mint egy negatív kapcsolat. A negatív kapcsolatban legalább tudjuk, hogy mire számítsunk, de az ilyen típusú kapcsolatok azért különösen károsak a mentális/lelki egészségünkre, mert kiszámíthatatlanok, és olyan pszichés instabilitásba sodornak bennünket, amellyel érzelmileg nehéz együtt élni. A melegből a hidegbe való állandó váltás és vice-versa, hosszú távon destabilizáló, és elég pusztító érzelmi „liftezésen” mehetünk keresztül. Egyértelmű ellenség esetén lehetőség van arra, hogy pajzsot vegyünk fel, amikor elhaladunk egymás mellett vagy szembekerülünk egymással…de ha egy barát-ellenség van, soha nem tudhatjuk, hogy Dr. Jekyll vagy Mr. Hyde bukkan-e fel. Éppen ezért nagyobb szorongást okozhat, mint egy egyszerű ellenség. Úgyhogy alapvetően létfontosságú a jóllét és a testi/lelki egészség szempontjából, hogy megtanuljuk, hogyan védhetjük meg magunkat ezekkel a mérgező személyiségekkel szemben.

Hogyan állítsunk be barát-ellenség határokat?

Létfontosságú, hogy jól körülhatárolt kereteket állítsunk fel minden kapcsolathoz, bármilyen jellegű is legyen az. A szorongás és a depresszió csak néhány a mentális problémák közül, amelyek felmerülhetnek, ha nincsenek határok. Hiányuk miatt az ember hajlamos tehetetlennek és reménytelennek érezni magát. Nedra Glover Tawwab, amerikai terapeuta szerint 3 lépésben így szabhatunk egészséges határokat egymásnak:

• Tanuljunk meg rangsorolni

Jogunk van a saját szükségleteinkhez és vágyainkhoz, és jogunk van ezek szerint is cselekedni. Egy kapcsolatban mindkét félnek joga van kifejezni vágyait és azt, amire szüksége van. Önmagunk elhanyagolása nem egy módja annak, hogy megmutassuk másoknak, mennyire törődünk velük. Látszólag ez egyszerűnek és magától értetődőnek hangzik, de a gyakorlatban sokkal, de sokkal több személy nem használja ezt tudatosan. Pl. jogunk van az énidőre, az érzéseink kifejezésére – akár pozitív, akár negatív -, különvélemény formálásra, egyet nem értésre, stb. Ezzel a tudattal, szemlélettel érdemes „megbarátkozni” és minél gyakrabban feltenni a kérdést, hogy: „biztos, hogy jó ez (jót tesz) nekem?”. Nem önzőség ez, hanem testi-lelki egészségünk védelme.

• Az időnk értékes, légyünk ennek is tudatában

Ma már tudjuk jól, hogy az idő néha értékesebb, mint a pénz, ezért érdemes vigyázni rá. Ha beleegyezünk, hogy időt töltsünk egy rosszkedvű, kritizáló/támogató emberrel, aki gyakran megváltoztatja a felénk való hozzáállását, akkor egyszerűen kitesszük magunkat annak, hogy mentálisan/lelkileg mérgezzenek minket. Fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani az ilyen típusú embereknek anélkül, hogy bűntudatot éreznénk. A mentális egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy határokat szabjunk arra vonatkozóan, hogy hogyan töltjük az időnket és mennyi helyet adunk másoknak az életünkben.

• Használjuk az „én”-t

Amikor felállítjuk a saját határainkat, ne a másik személy hozzáállását vagy szavait méregessük (vagy netán ugyanúgy kritizáljuk!). Csak magunkról és az igényeinkről beszéljünk. Pl. Ha nem akarunk egy mérgező kollégával ebédelni, nem szükséges közvetlenül nemet mondani. Lehet inkább arra is hivatkozni, hogy a munkában is szükségünk van egy kis énidőre, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk, kiszellőztessük a fejedet, és hogy erre az ebédszünet az egyetlen lehetőség.