Gyerekként mindannyian kialakítunk bizonyos érzelmi túlélési stratégiákat. Ezek nem tudatos döntések eredményei, hanem ösztönös alkalmazkodások. Arra szolgálnak, hogy biztonságban maradjunk, szerethetőek legyünk, és valahogy elboldoguljunk abban a közegben, ahová születtünk. A gond ott kezdődik, amikor ezek a régi minták felnőttkorban is automatikusan működésbe lépnek – olyan helyzetekben is, ahol már nem segítenek, hanem inkább akadályoznak.
Ez lehet például:
Ezek a viselkedési minták valaha jó célt szolgáltak. Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy a családban feszültség van, könnyen kialakulhat benne az a belső meggyőződés, hogy „csak akkor van béke, ha én csendben maradok” vagy „ha jól teljesítek, szerethető vagyok”. Így megtanulja visszatartani az érzéseit, vagy mindig a maximumot nyújtani.
Gyerekként ez működhetett. Hiszen a cél az volt, hogy túléljen – érzelmileg és kapcsolatilag.
A gyermek teljes mértékben függ a környezetétől. Nem tud kilépni egy nehéz családi helyzetből, nem tudja megváltoztatni a szüleit, és nincs még eszköztára a tudatos érzelemszabályozáshoz. Ezért alkalmazkodik.
Ha a szülő kiszámíthatatlan, a gyermek megtanul „radarként” figyelni a hangulatokra.
Ha kevés a figyelem, megtanul teljesítménnyel kitűnni.
Ha sok a konfliktus, megtanul láthatatlanná válni.
Ezek a stratégiák valójában intelligens alkalmazkodások. A gyermek így próbálja megőrizni a kapcsolódást és a biztonságérzetet. Nem gyengeségről van szó – éppen ellenkezőleg: kreatív túlélési megoldásokról.
Felnőttként már nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben. Vannak választásaink, lehetőségeink, és felelősségünk is a saját életünkért. A régi stratégiák azonban sokszor automatikusan működnek tovább, mintha még mindig ugyanabban a gyermekkori környezetben lennénk.
Például:
Ami egykor biztonságot adott, ma elszigetelhet, kimeríthet vagy visszatarthat a valódi intimitástól.
Mert ezek a minták mélyen beépültek a személyiségünkbe. Sokszor nem is érzékeljük őket tudatosan – csak azt tapasztaljuk, hogy „mindig ugyanabba a helyzetbe kerülök” vagy „nem értem, miért reagálok túl bizonyos dolgokat”.
Az érzelmi túlélési stratégiák mögött gyakran egy régi, gyermeki félelem áll:
„Ha most máshogy viselkedem, elveszítem a szeretetet.”
„Ha kiállok magamért, magamra maradok.”
„Ha kimondom, mit érzek, baj lesz.”
Felnőttként azonban már nem ugyanazok a következmények várnak ránk. A múlt mégis „bekapcsolja” a régi programot.
Az első lépés a felismerés. Annak belátása, hogy amit ma problémaként élünk meg, valaha megoldás volt. Ez önmagában enyhíti az önkritikát.
A következő lépés annak megvizsgálása, hogy az adott stratégia ma mit szolgál – és mit akadályoz.
Segít még?
Vagy inkább korlátoz?
A mélyebb munka során – például önismereti folyamatban vagy családállításban – lehetőség nyílik arra, hogy meglássuk, honnan ered egy-egy minta, és visszaadjuk a múlt terhét oda, ahová tartozik. Ilyenkor nem „letépjük” a stratégiát, hanem fokozatosan leválunk róla, és új, felnőtt eszközöket építünk be.
Fontos hangsúlyozni: nem az a cél, hogy elutasítsuk a gyermeki önmagunkat. Ő mindent megtett azért, hogy túléljen. A cél inkább az, hogy ma már ne ugyanazzal az eszköztárral próbáljuk megoldani az életünket, mint akkor.
Amikor felismerjük, hogy egy reakciónk nem a jelenről, hanem a múltról szól, máris szabadság nyílik. A szabadság arra, hogy másképp válaszoljunk.
Az érzelmi túlélési stratégiáink tehát nem ellenségeink. Egykor segítettek. De felnőttként már megengedhetjük magunknak, hogy ne csak túléljünk – hanem valóban éljünk.
„Lélekre hangolva"
Gyerekként mindannyian kialakítunk bizonyos érzelmi túlélési stratégiákat. Ezek nem tudatos döntések eredményei, hanem ösztönös alkalmazkodások. Arra szolgálnak, hogy biztonságban maradjunk, szerethetőek legyünk, és valahogy elboldoguljunk
A szeretetnyelvek fogalma sokak számára felszabadító felismerést hozott: végre magyarázatot kaptunk arra, miért érezzük néha azt, hogy hiába szeretünk, a másik mégsem érzi magát igazán
Sokan éljük át észrevétlenül: egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem úgy reagálunk, nem úgy döntünk, és nem úgy működünk, mint korábban. A vágyaink
Jó irányba halad a kapcsolatod, vagy az ún. mérgező kapcsolat határát súrolja? Az egészséges kapcsolatnak ezek a jelei megnyugtathatnak és ugyanakkor irányt is adhatnak. Honnan
Hogyan lehet kezelni a libidó különbséget párkapcsolatban/a szexuális partnerrel? Néhány lehetőség ebben a cikkben és a különböző meglévő terápiákban. Amikor két szív különböző ritmusra dobban
A szenvedély – tudjuk szinte mindannyian – csodálatos abban, hogy felforgatja életünket, és elragad bennünket a felkavaró, édes érzések és érzelmek forgatagában. De a szenvedély
Érettségről akkor beszélünk, ha elértük a teljes testi, értelmi és érzelmi fejlődést. Ha bizonyos helyzetekben meg is lehet állapítani egy ember érettségét, amikor a sajátunkról
Írja József Attila a fent idézett mondatot, mert ő is tudta…és hiányolta is, valószínűleg. A szorongás/stressz tüneteinek csökkentésének, és az általános elégedettségünk fenntartásának érdekében elengedhetetlen
Életmódbeli szokásaink közvetlenül befolyásolják közérzetünket. Étrendünk nemcsak testileg, hanem lelkileg is hatással van egészségünkre. Lelkiállapotunk hatással lesz a morálunkra. Életmódbeli szokásainknak, még a triviálisnak tűnőknek
Az önbizalom elengedhetetlen az életben való előrelépéshez, a kihívásoknak való megfeleléshez és a felmerülő nehézségekkel való szembenézéshez. Az önbizalom a pszicho-szociális készségek közül az egyik
