Miért veszítjük el önmagunkat a kapcsolatainkban – és hogyan találhatunk vissza?
Sokan éljük át észrevétlenül: egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem úgy reagálunk, nem úgy döntünk, és nem úgy működünk, mint korábban. A vágyaink
Sokan éljük át észrevétlenül: egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem úgy reagálunk, nem úgy döntünk, és nem úgy működünk, mint korábban. A vágyaink elhalványulnak, a határaink feloldódnak, és már nem tudjuk, kik is voltunk, mielőtt a kapcsolat elkezdődött. Mintha egy láthatatlan folyamat lassan elmozdított volna önmagunktól.
De miért történik ez? És hogyan találhatjuk meg újra azt az „én”-t, aki valahol ott van bennünk – csak éppen elnémult?
Gyerekkori mintáink döntően befolyásolják, hogyan kapcsolódunk. Ha azt tanultuk, hogy szeretetet akkor kapunk, ha alkalmazkodunk, csendben maradunk vagy mások igényeit tesszük előre, felnőttként is ezt visszük tovább. Sokszor észre sem vesszük, hogy a kapcsolatot választjuk önmagunk helyett – mert mélyen azt hisszük, ez az ára az elfogadásnak.
A kapcsolatokban gyakran félünk a feszültségtől. Inkább mondunk igent, inkább igazodunk, csak hogy elkerüljük a veszekedést vagy a távolságot. A hosszú távú konfliktuskerülés azonban lassan felőrli a saját határainkat, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem tudjuk, mit is szeretnénk valójában.
A kapcsolat elején természetes, hogy közelebb szeretnénk kerülni a másikhoz. Azonban ha nincs stabil önismereti alapunk, könnyen „összeolvadunk”, és a kapcsolat identitássá válik. A másik szokásait, vágyait, elvárásait kezdjük követni – sokszor anélkül, hogy észrevennénk, közben eltávolodtunk saját magunktól.
Sokan nem tanultuk meg megfogalmazni, mire van szükségünk. Ha pedig nem mondjuk ki, előbb-utóbb magunk sem tudjuk már. Csak azt érezzük, hogy valami hiányzik, de nem tudjuk megfogalmazni, mi az.
A jó hír az, hogy az „önmagunk elvesztése” nem végállomás. Nem arról szól, hogy valami végérvényesen eltűnt – sokkal inkább arról, hogy eltakarta valami. És amit eltakartak, újra elő is lehet venni.
A testünk és az érzelmeink mindig jeleznek – csak gyakran túl zajos a külvilág. Érdemes időt szánni arra, hogy befelé figyeljünk:
Az önmagunkhoz való visszatalálás az érzelmi jelenléttel kezdődik.
Nem kell nagy szavakhoz vagy drasztikus lépésekhez folyamodni. Elég, ha napi szinten gyakorlunk kisebb határhúzásokat:
A határok nem a másik ellen vannak, hanem értünk.
Az „összhang” nem azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy csinálunk. Az egészséges kapcsolat két különálló, teljes ember találkozása. Ha engedjük, hogy legyenek saját programjaink, szokásaink, gondolataink, az nem távolságot teremt – hanem teret a légzéshez.
A belső igényeink csak akkor tudnak kapcsolódni, ha kimondjuk őket. Nem könnyű, különösen ha korábban inkább magunkba fojtottuk. De a kapcsolat akkor lesz élő, ha benne mi is élhetünk.
Néha évek mintái, mély félelmek vagy gyerekkori tapasztalatok vezetnek oda, hogy eltávolodunk önmagunktól. Ezek feltérképezéséhez és átírásához sokszor szakember segítsége hozza meg azt az áttörést, amit egyedül nem tudunk elérni.
Amikor újra kapcsolódunk saját érzéseinkhez, vágyainkhoz, határainkhoz, a kapcsolatunk is változni fog. Lehet, hogy eleinte szokatlan lesz, hiszen a dinamika módosul. De hosszú távon csak így lehet valódi, biztonságos, kölcsönös kapcsolódást építeni: két olyan emberrel, akik önmagukként vannak jelen.
A legfontosabb pedig ez:
nem elvesztetted önmagad – csak most újra tanulod meghallani.
„Lélekre hangolva"
Sokan éljük át észrevétlenül: egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem úgy reagálunk, nem úgy döntünk, és nem úgy működünk, mint korábban. A vágyaink
Jó irányba halad a kapcsolatod, vagy az ún. mérgező kapcsolat határát súrolja? Az egészséges kapcsolatnak ezek a jelei megnyugtathatnak és ugyanakkor irányt is adhatnak. Honnan
Hogyan lehet kezelni a libidó különbséget párkapcsolatban/a szexuális partnerrel? Néhány lehetőség ebben a cikkben és a különböző meglévő terápiákban. Amikor két szív különböző ritmusra dobban
A szenvedély – tudjuk szinte mindannyian – csodálatos abban, hogy felforgatja életünket, és elragad bennünket a felkavaró, édes érzések és érzelmek forgatagában. De a szenvedély
Érettségről akkor beszélünk, ha elértük a teljes testi, értelmi és érzelmi fejlődést. Ha bizonyos helyzetekben meg is lehet állapítani egy ember érettségét, amikor a sajátunkról
Írja József Attila a fent idézett mondatot, mert ő is tudta…és hiányolta is, valószínűleg. A szorongás/stressz tüneteinek csökkentésének, és az általános elégedettségünk fenntartásának érdekében elengedhetetlen
Életmódbeli szokásaink közvetlenül befolyásolják közérzetünket. Étrendünk nemcsak testileg, hanem lelkileg is hatással van egészségünkre. Lelkiállapotunk hatással lesz a morálunkra. Életmódbeli szokásainknak, még a triviálisnak tűnőknek
Az önbizalom elengedhetetlen az életben való előrelépéshez, a kihívásoknak való megfeleléshez és a felmerülő nehézségekkel való szembenézéshez. Az önbizalom a pszicho-szociális készségek közül az egyik
A szeretkezés önmagában egészséges és jótékony, ám amikor megpróbáljuk használni megoldatlan, elfojtott érzelmi problémák maszkírozására, vagy kielégítetlen érzelmi hiányaink betöltésére, számos okot adhat szenvedésre vagy
Az utóbbi évtizedekben közismertté és egyre fontosabbá váltak az emberi kapcsolatokat jellemző kötődési típusok elmélete. Céljuk valójában annak (is) megértése, hogy mi alakítja az emberek