A jövő a jobboldalé?

Még mielőtt bárki politikára gondolna, az alábbiakban az agyi működésünkről lesz szó. Mindannyian többet használjuk agyunk egyik részét, mint a másikat. Semmi komoly, kivéve, hogy figyelmen kívül hagyva „preferenciánkat”, megfosztjuk magunkat a saját személyünkkel kapcsolatos fontos információktól.

A bal agy fénykora

Csak hogy tisztázzuk: nem két agyunk van, hanem egy, két féltekéből álló, amelyek folyamatosan kommunikálnak egymással, és mindkettő számunkra nélkülözhetetlen.

Mégis, ahogy az egyik kezünket könnyebben használjuk, mint a másikat, e féltekék egyikét vagy másikát is spontánabbul használjuk. Túlnyomó többségünk számára ez a baloldal. Már csak azért is, mert a bal agyfélteke az egyik legalapvetőbb emberi sajátosságunk, a nyelv székhelye, amint azt a francia Paul Broca, az egyik első neurológus bizonyította az 1860 -as években. Felfedezése után hamarosan arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a rész a logika, az érvelés, az intelligencia helye. Röviden az a rész, ami elválaszt bennünket az állattól, míg az ellenkezője, a másodlagos – majdhogynem haszontalan – az ösztönök, az érzelmek és más megérzések székhelye volt.

A bal agyfélteke a későbbiekben a fénykorát élte. Több mint egy évszázadig tartott, míg Roger W. Sperry, amerikai neurofiziológus 1981 – ben elnyerte az orvosi Nobel – díjat, mert bebizonyította, hogy a két agy ugyanolyan intelligens, egyik sem fontosabb és „magasabb rendű”, mint a másik, csak az értelmezésük volt más.

A jobb agy nehézkes „felemelkedése”

Bal agyféltekénkkel szekvenciálisan, elemzően, pontról pontra okoskodunk. A jobb viszont globálisan látja a dolgokat, holisztikusan kezeli az információkat. Egy nagyon egyszerű példa: lakás,- házvásárlásnál meg lehet vizsgálni a földet, a falakat, vagy érezni az egésznek a hangulatát. Nem véletlenül kezdjük gyakran a hangulattal. Párválasztásnál is nagyban befolyásol az észérvek mellett vagy azokkal szemben a belső érzés, hogy hogyan érzi magát az ember a másikkal, úgy en-block.

Valójában a jobb agyfélteke irányítja – a globális rálátással, megközelítéssel – az újdonságokat és általában a tanulást. Ezért minden új információ a jobb agyféltekén halad át, a bal oldalt pedig a tudásunk pontosabb és szisztematikusabb tárolására és rendszerezésére használjuk

Egyes szakértők úgy tartják, hogy a jövő „a jobb agyé” (Daniel Pink, 2007). A lineáris és racionális gondolkodás jól működik egy bizonyos világban, melyekkel megtervezhetjük a jövőnket, de egy olyan bizonytalan, összetett és mozgó világban, mint a miénk, vége. Ez a nagy különbség, és a kérdés az, hogy merünk-e nyitni az újdonságokra, a képzelet irányába, afelé hogy túllépjünk megszokott képességeink keretein, mielőtt visszatérnénk oda, hogy ésszerűen alkalmazzuk az új ötleteket – a bal agyféltekénknek köszönhetően.

Ha úgy is tűnik, hogy a „két” agyunkat a tudomány végre felismeri különbségeikben és kölcsönös függőségükben, akkor ez még mindig messze nem így van a társadalomban, amely továbbra is a bal agyféltekét részesíti előnyben. Iskolai tanterveink ezt bizonyítják azzal, hogy a tudás analitikus és logikus használatára vannak kitalálva és megtervezve, sokkal kevésbé – vagy egyáltalán nem – holisztikus, globális vagy kreatív módozatra. De az agyi preferenciánk elsősorban az oktatástól, az edukációtól függ.

Ha mondjuk az Egyesült Államokban az iskolák kezdenek is a jobb agyfélteke működéshez igazított programokat kínálni, akkor minálunk még meglehetősen messze vagyunk ettől: az emberek többsége ráadásul figyelmen kívül hagyja ezt az agyfélteke – megkülönböztetést, és ezért nem gondol arra, hogy ennek tulajdonítsa a mindennapi nehézségeit. Ugyanakkor rendszeresen lehet látni és találni olyan fiatalokat, gyerekeket, (és felnőtteket is) akik találékonyak, kreatívak, intelligensek, de a megszokott, logikus, keretezett – bal agyféltekés – rendszerből nagyon kilógnak.

Marad a kérdés: mi van, ha a szellemi, intellektuális környezethez való alkalmazkodás kis – vagy nagy – nehézségei a jobb agyfélteke korán elkezdett – vagy idő előtti – működéséből fakadnak?