Boldogság, gyere haza!
Ha megkérdezünk tíz embert, hogy mit szeretne az életben elérni, a felszínes válaszokon túl szinte mindenki oda lyukad ki, hogy boldog szeretne lenni. Ha megkérdezünk
Ha megkérdezünk tíz embert, hogy mit szeretne az életben elérni, a felszínes válaszokon túl szinte mindenki oda lyukad ki, hogy boldog szeretne lenni. Ha megkérdezünk tíz szülőt, hogy mit szeretne a gyerekének a leginkább megadni, vagy hogy mit érjen el a gyereke, sokszor elsőként hangzik el, hogy leginkább azt, hogy boldog legyen.
A boldogság (egyik) akadálya
Közhely a mai életformára jellemző stresszes kifejezés, de mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mert sok aspektusának nem vagyunk tudatában. Például abba kevésbé gondolunk bele, hogy a stresszhelyzetekre adott reakciók – az üss/fuss/lefagyás alapérzelmei: a düh, a félelem és a szomorúság. Ezekkel az érzelmekkel pedig napi szinten többször találkozunk. Mivel rengeteg inger ér bennünket, ezért egyre nehezebb egy viszonylag állandó örömteli állapotban megmaradni, ugyanis az élethelyzeteket és a felmerülő érzelmeket is valahogy meg kell élni. Első lépésként azt szükséges felismernünk, hogy jóval több stressz ér bennünket, mint amennyit valójában tudatosítunk, és ennek az elfogadásával máris csökkenhet a boldogság kék madarának sóvárgó keresése.
Az érzelmek, hangulatok változásainak és változatosságának (f)elismerése
Miután tisztában vagyunk vele, hogy a mindennapjainkban sok váratlan hatás érhet – a hirtelen jött döntéshelyzet, a közlekedési dugó, betegség, stb. – a boldogságra való ráfeszülés alábbhagy, hiszen amikor a helyzet aggasztó, bosszantó vagy netán lesújtó, akkor az valójában még nagyobb feszültséget okoz, ha mégis boldogok akarunk maradni. Az a saját emberi természetünk megerőszakolása, hiszen ha egy hír minket szomorúvá tesz, akkor az természetellenes, ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk szomorúak. Különösen nehéz ez a gyereknevelésben, hiszen a szülő nagyon nehezen viseli, hogyha a gyereke félelmet érez, dühös, vagy valamiért szomorú. Gyorsan meg szeretné szüntetni, hogy ismét és örökké?! boldog legyen. A leghasznosabb a negatív érzelmeket is megnevezve, elfogadva tudomásul venni és hagyni átengedni magunkon, a gyerekeken is, ugyanis a valódi egészséges testi és lelki működéshez ezeknek meg kell történniük. Ha nem így járunk el, akkor az elfojtás, a tudomásul sem vétel előbb utóbb kellemetlen tünetekhez vezet, és sajnos boldogtalansághoz.
A felszínes közösségi világ
Ami masszívan hozzájárul még a boldogságmítosz árnyoldalához, az az utóbbi évek bennünket mérhetetelenül elárasztó közösségi média vizuális tartalma, melynek a böngészése, nézése önbecsülésünket, hangulatunkat sokszor negatív irányba befolyásolja, és ez már kimutatott tény. A mások által megosztott boldog, felhőtlen idilli kép azt a látszatot kelti, hogy többnyire mindenkinek jól megy és boldog, és az erre való erőltetett törekvés és látszatfenntartás még mélyebbre tudja a hangulatot süllyeszteni. Tudatos és szűrt fogyasztás lenne célszerű ezen a téren (is). Ennek következtében nagy a kontraszt a látszat és valódi érzelmek között és ezek mind hozzájárulnak az elégedetlen, boldogtalan létezéshez.
Az aránylag kiegyensúlyozott, harmonikus élethez elégséges, ha arra törekszünk, hogy megéljük a mindennapi élet által hozott jó-rossz érzések együttesét, színes kavalkádját, és ha kellőképpen figyelünk rájuk, akkor felfedezhetünk bennük boldog pillanatokat, perceket. Legtöbbször ez is elég.
„Lélekre hangolva"
Ha megkérdezünk tíz embert, hogy mit szeretne az életben elérni, a felszínes válaszokon túl szinte mindenki oda lyukad ki, hogy boldog szeretne lenni. Ha megkérdezünk
Mindannyian érzelmi lények vagyunk, ez van: a félelem, az öröm, a bánat, a harag, és más érzések számtalan árnyalata végigkíséri életünket. Tulajdonképpen ez a mérhetetlenül
Még mielőtt bárki politikára gondolna, az alábbiakban az agyi működésünkről lesz szó. Mindannyian többet használjuk agyunk egyik részét, mint a másikat. Semmi komoly, kivéve, hogy
Milyen a jó döntés? Amit nem bánunk meg? Az, amelyiken sokáig elmélkedünk, hosszú ideig érleljük? Vagy az, amelyet egy adott pillanat vagy helyzet hevében hozunk
A kielégítő szexuális élet nem egy utópia. De az, hogy mindezt elérhetjük erőfeszítés, gondolkodás vagy ítélőképesség nélkül, az enyhén szólva is illuzórikus.
Ez a „DE” a mai kor egzisztenciális panasza. Ez a táptalaja sok a beszélgetésnek, ez vezet nagyon sokszor a pszi szakemberhez (is). Krónikusan elégedetlenek vagyunk?
H — P: 8 — 16 óra között